Évek óta néma és láthatatlan a Dóm téri zenélő óra a Szabadtéri Játékok, valamint a Dóm téren tartott egyes városi rendezvények ideje alatt – erről írt levelet a Szegeder szerkesztőségének olvasónk, Sármási Zoltán, aki hiába kereste az önkormányzatot és a Szabadtérit is, nem jutott megoldásra. Ezekben az időszakokban ki van kapcsolva az óra, amit a nyári fesztivál idején ráadásul ki is takar a látogatók elől az elé épített világosító torony.

Sármási Zoltán szerint lehetne találni kompromisszumos megoldást arra, hogy az egyedi szerkezetet és az előadásokat, koncerteket is zavartalanul megtekinthessék a látogatók – hiszen ez már a kezdetektől fogva működött.

„A Szabadtéri Játékok alkalmával szólalt meg először Csúry Ferenc órásmester különleges alkotása 1936-ban. A Dóm főkapujával szemközt álló épület felső szintjén látható zenélő óra a középkori egyetemek szimbóluma” – áll a Szeged Tourinform ismertetőjében is, amely megjegyzi, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok ideje alatt az óra nem üzemel.

A régi toronyóra, ami nem is annyira régi, meg nem is toronyóra

A szerkezet készítője alapvetően toronyórák készítésével foglalkozott, amely egy külön mesterség volt az órás szakmán belül, és speciális hozzáértést igényelt – mondta a Szegedernek Szolnoki Zoltán, a Móra Ferenc Múzeum történész munkatársa, aki az olvasónk által felvetett problémára nem kívánt reagálni, csupán szakértőként nyilatkozott lapunknak.

A 16–19. században a toronyórák még inkább funkcionális, mint szimbolikus jelentőséggel bírtak. „Aki nem engedhette meg magának, hogy saját órája, a későbbi korokban zsebórája legyen, a városi tornyokon elhelyezett órákhoz tudott viszonyítani” – magyarázta lapunknak a történész. Bár a szegedi órajáték elhelyezkedése miatt technikailag nem számít toronyórának, működését tekintve hasonló azokhoz.

Magyarországon és világszerte sem kifejezetten gyakori látványosság a zenélő óra, de azért van pár híres példa, ilyen Prágában az Orloj, Münchenben a Glockenspiel, a brüsszeli szerkezet, de Székesfehérváron is van hasonló. A szegedi azáltal kilóg a sorból, hogy bár majdnem egy évszázada díszíti a Dóm teret, a legtöbb alkotásnál így is jóval fiatalabb. „Münchenben, Prágában kora újkori toronyórákról beszélhetünk, amelyeket folyamatosan felújítottak, restauráltak és próbálták őket jól karbantartani. A szegedi ilyen szempontból is különleges” – mutatott rá Szolnoki.

Az sem tipikus, hogy milyen figurák jelennek meg az órán. „A toronyórák esetében nagyon gyakran a városi vezetők, polgármesterek alakjai, amelyek megtekinthetők, vagy trubadúroké, esetleg az apostoloké.”

Szeged esetében is felmerült az annak idején, hogy a tizenkét apostol kapjon helyet a szerkezeten, de végül ezt elvetették az egyetem hatására (ami 1921-ben költözött a városba Trianon miatt, jogutódja pedig Horthy Miklós nevét viselte). Így – bár pont a dómmal szemben van – nem vallási, hanem világi színezetet kapott az óra.

A Dóm téri zenélő óra és az azt el nem takaró Szabadtéri színpad az 1960-as években
Fotó: Nagy Gyula / Fortepan, Kovács László Péter / Fortepan

A figurákat Kulai József faragta hársfából, modelljei Szegedhez köthető neves magyar személyiségek. Köztük van például Klebelsberg Kuno sokat idézett egykori kultuszminiszter, aki épp 150 éve született, és legutóbb a Dóm tér nemzeti emlékhellyé avatásán emlékeztek meg róla. A Szegedi Tudományegyetem könyvtára is az ő nevét viseli. A fafigurák között szerepel még Vedres István építész és Dugonics András piarista szerzetes, író, egyetemi tanár, akikről szegedi közterületeket is elneveztek már, valamint olyan híres irodalmárok, mint Mikes Kelemen és Petőfi Sándor. Ezek az alakok naponta kétszer, 12:15 és 17:45 órakor járnak körbe az óralap előtt a „Ballag már a vén diák…” kezdetű diákének dallamára.

Most akadályozzák egymást, régen egységet alkottak

Manapság, amikor már mindannyiunk zsebében ott lapul a telefon, egy köztéri órának legfeljebb városképi, turisztikai jelentősége van. Ez a Dóm térire is igaz: a külföldieknek ajánlani szokták a megtekintését, a belföldiek meg tudatosan érdeklődnek iránta.

Éppen ezért fontos Sármási Zoltán szerint, hogy a városi ünnepségek idején is elérhető legyen. „Ahol van ilyen szerkezet, az általában kiemelkedő jelentőséggel bíró turistalátványosságnak számít. Kivéve Szegeden” – fogalmazott. Úgy véli, vissza lehetne térni a hagyományhoz, amikor az órajáték és a nyári fesztivál még „szerves egységet alkottak”. Felidézte, a 70-es években, amikor az édesanyja jegyszedőként dolgozott a rendezvényen, napi három órajáték volt.

Az egyik a szabadtéri előadások előtt, a gyülekező nézők számára hangzott fel, így a színházkedvelő vendégek gyönyörködhettek benne. Azonban valaki valamikor „úgy dönthetett, hogy erre az órajátékra nincs szükség”, ugyanis ő 2004-ben már azt tapasztalta, hogy nem működik.

A kétezres évektől kezdve minden nyáron a turistaszezon teljes időtartama alatt lehalkították az órát, hogy az ne zavarja a szabadtéri próbáit, holott korábban megfértek egymás mellett. Aztán egyszer csak a maradék két órajáték is háttérbe szorult, mivel gyakran elnyomta hangjukat egy próba, a munkások által hallgatott zene vagy a munkaeszközök zaja.

A szabadtéri színpad átszervezése óta már nemcsak a hangját, a látványát sem élvezhetik a látogatók. Az elmúlt évtizedben volt két nyár, amikor megfordították a felállást a téren, ekkor a színpad vasszerkezete eltakarta a szerkezetet.

Ekkor olvasónk felkereste a fesztivál igazgatóját, aki megnyugtatta, hogy nem akarják ellehetetleníteni az órát és oda fognak figyelni, hogy a Szabadtéri ne akadályozza a megtekintését.

Vissza is fordították a színpadot a régi irányba. A nézőteret hátratolták egészen a falig, ezzel azonban megszűnt az a szabad tér, ahonnan régebben még meg lehetett nézni közelről az órát. Hátul a nézőtér közepére építették fel az új világosító tornyot, ami így eltakarja az órát szinte minden irányból. Az új elrendezés azóta is így maradt, az óra tehát továbbra is takarásban van. Idén már nemcsak a hangot kapcsolták ki, a mutatók sem jártak.

Nemcsak nyáron kapcsolják ki az órát

Sármási szerint a Szabadtéri mellett egyes önkormányzati rendezvények is zavarhatják a látványosság megtekintését. A májusi, Szeged napjához köthető rendezvények idején az óra alatt állítják fel a nagyszínpadot, az óra hangját pedig ilyenkor teljesen kikapcsolják, hogy ne zavarja a koncerteket.

2017-ben ezért felkereste Botka László polgármestert is, aki felvetésére válaszul azt írta, keresnek megoldást arra, hogy az óra nyáron is megtekinthető legyen. „De úgy tűnik, nyolc év kevés volt ahhoz, hogy érdemi megoldás szülessen, ami minden tekintetben méltatlan a városhoz és a zenélő óra értékéhez egyaránt” – jegyezte meg lapunknak küldött levelében a férfi.

„Hamarosan jönnek a karácsonyi hetek, várhatóan megint le lesz halkítva az óra, ha éppen nem kapcsolják ki teljesen, pedig az óriáskerékből közelebbről is meg lehetne nézni” – fűzte hozzá. Érdeklődtünk a vásárt üzemeltető Szegedi Városkép és Piacnál, hogy az adventi időszakban milyen formában hallható és látható a Dóm téri zenélő óra. Erre csak annyit kaptunk válaszként, hogy nem ők kezelik a szerkezetet, így nem tudnak információt adni erről. 

Olvasónk megérti, hogy a Szabadtéri próbanapjain, vagy éppen a rendezvények idején zavaró lehet a hanghatás. Azonban úgy véli, a napi két órajátékot ettől még lehetne működtetni, az előadások előtt negyed órával beütemezve. A harmadik órajáték pedig úgy tudja, egyetlen kapcsoló átállításával bármikor újra életre kelthető, és elvileg semmi akadálya nincs, hogy szintén beépítsék akár a rendezvények menetrendjébe.

Kerestük a szegedi önkormányzatot és a Szabadtérit is a lehetséges megoldásokról, azonban cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak.